Betegségem idején, természetes volt, hogy néha elkaptam a náthát, voltam lázas és volt olyan is, amikor már csak antibiotikummal tudták helyre hozni azt, ami elromlott bennem.

Mindig szóltam az orvosomnak, hogy szedek gyógyszert, de minden esetben a lehető legváltozatosabb gyógyszereket írt fel.

Mivel ki nem állok beteg lenni, így szót fogadtam és az előírásnak megfelelően szedtem azt, amit felírtak. Sokadik alkalommal lettem, voltam beteg, amikor arra lettem figyelmes, – általában akkor, amikor lázas is voltam – hogy a “más” gyógyszerek szedése közben, valahogy nem éreztem késztetés a napi Frontin adagom bevételére is.

Sokáig nem tartottam különleges dolognak, de amikor este eszembe jutott, hogy se reggel, se délben nem nyúltam a kis fiolához, akkor elgondolkoztam rajta.

Lehet, úgy tudom letenni, ha valaki kicseréli a gyógyszereimet?

Mikor ez eszembe jutott, azonnal el is vetettem, mert ennyi idő után már az ízét is ismertem, mivel ha nagyon szükséges volt, akkor szét rágtam, hogy gyorsabban hozzon rendben.

Beszéltem a dokinénivel is, aki ezt mondta: Önnek akár savanyú cukrot is felírhatnák, mert annyira gyenge amit szed és a szervezete annyira hozzászokott már, hogy szinte azt is szedhetné.

Hát ez az! Akkor, mi a fenének szedjem?

Próbálkoztam. Úgy döntöttem, hogy kipróbálok néhány napot akkor, amikor más gyógyszert nem szedek. Tudtam, ha baj van akkor azonnal megtalálom az ellenszert. Nem volt nehéz, mert a kocsiba (mindegyikben) a előszobában, az éjjeliszekrényben, az irodámban, a kabátzsebembe és a pénztárcám kis rekeszében is volt belőle. Túl biztosítottam magam.

Ugye nem kell meséljem, hogy már az első nap estéjén olyan szédülés jött rám, hogy egész nap az a piszok barna kis üveg lebegett előttem, és folyamatosan azt suttogta: úgy sem bírod ki, úgy sem bírod ki…

Eljött a lefekvés ideje és meg voltam győződve róla, hogy aznap eset nem fogok aludni egy cseppet sem.

Megoldás? Be kell pótoljam az elmaradást. Azonnal 2 szem. Látni kellett volna a kielégült pofámat, ahogy lenyeltem az “életmentőt”. Aludni fogok KIRÁLY!

Akkor mégis, hogy tettem le a gyógyszert? Mégis, hogy voltam olyan bátor, hogy a biztonságot jelentő pirulákat egyszerűen félretettem?

Ez megint egy hosszú téma, amit a könyvemben részletesen leírok.

Egy biztos. Komoly döntést hoztam.

Vagy, vagy!