Nem is tudom, hogy eddig miért nem adtam rá itt választ, hisz nagyon sokan kérdezték.

Így szól a kérdés:

Miután úgy gondoltad, hogy vége és gyógyultnak érzed magad, nem volt több pánikrohamod?

Ha azt válaszolom, hogy á, soha többé, akkor nem adtam megfelelő választ, de ez nem azt jelenti, hogy nem modtam igazat. A válasz ennél sokkal bonyolultabb.

Azt követően, hogy egyszerűen azt vettem észre, hogy közel 3 hónapja nem volt még jele se a rohamoknak, figyeltem fel rá. Azon is meglepődtem, hogy egyáltalán eszembe jutott, mert akkor már olyan lendülettel tudtam a munkáimba belefogni,. hogy szó szerint nem volt még időm se azzal foglalkozni, hogy valaha a rohamok napi rendszerességgel jöttek, akár többször is.

Mikor azt éreztem, hogy ismerős érzés van rajtam, jutott eszembe, hogy ezeket hányszor éreztem és, hogy, hogy tiport le, akár egymás után is?

Azok a rohamok amik az után érkeztek, már nem voltak fontosak. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert ha még is nekem jön, akkor én már kész fegyver arzenállal vettem fel a harcot ellene. Ezért miután már valóban gyógyultnak éreztem magam, már nem tudtam, tudok beszámolni arról, hogy volt (olyan) pánikrohamom.

De miért is hoztam fel ezt a témát?

Mert tudom, hogy sokan mélyen elkönyvelték magukban azt, hogy ez egy olyan betegség, amit örökre el kell fogadni, mert ezt mondták. Ezt hallod szinte mindenhol. Annyira elfogadod ezt, hogy amikor beszélsz róla, tényként közlöd már mindenkivel.

Amikor arról kérdeznek és persze szívesen beszélek is róla, hogy milyen az utána élet, az utána rész, olyan szívesen beszélek róla, amit igazán megfogalmazni nem lehet.

Fogadd el!

A pánikbetegség nem egy életre szóló nyavalya.

Átmeneti állapot és ha teszel, küzdesz ellene, minden olyan lesz mint régen, sőt. Olyan dolgok ébrednek fel benned, amit most  – betegként – elképzelni nem tudsz.

Másként kelsz fel, nagyobb kedvel fogsz bele mindenbe és a legfontosabb, végig is tudod csinálni, mert már nem félsz,. nem rettegsz attól. hogy ugyan mikor lesz már megint pánikrohamod?