Amikor két évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy megkell írni ezt az egészet, még magam se hittem, hogy meg lesz hozzá a megfelelő kitartásom.

Ahogy telt az idő, egyre erősebb lett, hogy lehet belőle valami. Bevallom, hogy sokszor hónapokra letettem és nem érdekelt. Ehhez az is kellett, hogy azt éreztem, nincs rá szükség. Hol erősebb, hol gyengébb volt az érdeklődés a tudásom iránt.


Ekkor jött apu és rám parancsolt.

Ne add fel, mert emberek várnak rád. Várják a segítséget és ugyanúgy sírnak a sarokban, mint Te annak idején. Olyan érték van a kezedben, amit pénzzel nem lehet mérni. A másik, hogy úgy neveltünk, hogy segítened kell az embereknek. Ha nem is mindenki fogadja el, de azok akiket érdekel, azok hozzád fognak fordulni.

Szót fogadtam, mert mégis csak a fia vagyok, és tudtam, hogy igaza van.

Folytattam ott, ahol annak idején abbahagytam.

Sokszor nem tudtam, hogy írjak-e, vagy videózzak? Annyi mondani való volt a fejemben, és azon vettem észre magam, hogy lassan a Nagy indián könyvet készítem. Hogy tudnék ezen rövidíteni, mert tisztába voltam azzal, hogy nagyon kevesen szeretnek ma már olvasni. Ekkor ültem le, akkor már sokadjára a kamera elé.

Lépésről lépésre leírtam mindent, ami ahhoz kell, hogy más is meg tudja csinálni. Nem tarthatok magamban semmit se. Nem titkolhatok el dolgokat.

Késznek érzetem a könyvet és ekkor lettem arra kíváncsi, hogy ki, hogy vélekedik a pánikbetegekről, magáról a betegségről?

Hú, elég jól elsápadtam, hogy mekkora marhaságokat próbálnak megetetni emberekkel? Milyen fars információkat írnak le.

Ennél már csak az volt szexibb, amikor aktív pánikbeteg osztotta az észt olyanoknak, akik hasonlóképpen betegek voltak. Nehezen, de kibírtam, hogy nem szóltam be.

Azt szokták mondani, hogy semmi sem történik véletlenül. Két éven keresztül egy nyomdaipari cégnél dolgoztam, majd a maszek, vállalkozói világ visszahívott. Mostanra kiderült, hogy az ott eltöltött két év segített abban, hogy ez a könyv ma már a kezemben van kinyomtatva. Remélem a tiédben is hamarosan. A cég vezetője, ( máskülönben a barátom is egyben) A segítségemre sietett, mert ő is érezte, hogy hatalmas segítség van a kezemben.

Megbeszéltük, hogy hiába az internetes könyv, ma még bizalmatlanok az emberek. A betegek meg főleg. Így sokkal kisebb az esély arra, hogy mindenkihez eljusson, aki érintett az ügyben.

Nem akarok és nem is akartam mindenkinek megfelelni se a múltban, se most. Tudom és tisztában vagyok azzal, hogy ez a könyv se segít mindenkinek. Jelzi ezt az is, hogy szép számban vannak olyanok, akik nem várták meg a nyomtatást ( nem is tudtam ígérni mikorra lesz meg), és kérték a  számítógépen olvasható verzióját.

 

Közöttük is volt olyan, aki nem volt róla jó véleménnyel.

Most is és minden esetben is azt mondom,. hogy a teljes gyógyuláshoz, te kellesz. Én mutatok egy járható utat, amit kivétel nélkül bárki végig tud járni, ha akar!

De csak ha akar!

A több órányi videó, a blog, a leveleim, és a könyv, már több mint egy útmutatás. Ennél őszintébben még nem láttam leírva. Nem hallottam videókat a pánikbetegségről. Ezzel kapcsolatban is kaptam véleményeket.

Tisztában vagyok azzal, hogy sajnos, rengeteg ember van, aki titkolva pánikbetegek. Nem tudom és nem is akarom őket rávenni arra, hogy legyenek nyilvánosak. Sokan nem tehetik meg, mert sajnos az állásukkal játszanak. Úgy, ahogy egy óvónőtől is hallottam.

Olyan szívesen olvasnám a pánikos bejegyzéseidet a facebook-on, de nem tehetem meg, Képzeld el, hogy ha megtudnák a szülők, hogy egy pszichopata az óvónő, és a gyerekeke rá vannak bízva. Nekem annyi lenne.

A bejegyzésem címe persze csak vicc. Eszembe sincs senkinek se bizonyítani. Ó, dehogy is nem.

Magamnak!

Én kívánom minden pánikosnak, hogy érezzék azt, amit én érzek már harmadik éve folyamatosan:

Boldogságot, szabadságot, élményeket.

Azoknak, akik pedig nem betegek, de terveik vannak, azoknak pedig, hogy nem feladni, mert bármi megtörténhet!

 

Köszönöm a bizalmad és a szeretetet ami felém sugárzol. <3

Marik Laci
Pánikellenszer szakértő