Idézet egy E-mail-ből!

Kedves Laci!

Nem oly rég iratkoztam fel a tanácsaidra. Sorban érkeznek a levelek, és reméltem, hogy ha nem is azonnal, de jelentős változást fogok érezni. Itt most nem az állapotomra gondolok, hanem a helyesírásodra. Aztán hiába vártam, túl nagy dolgok nem történtek. Lehet, hogy én vagyok túl igényes, de sok alap hibát találtam. Most én adok “jó tanácsot” ha elfogadod. Ha bejegyzést, vagy levelet írsz, nézesd át szakemberrel mielőtt publikálod azt. Nem gondolom, hogy túl nagy költség lenne, de a hitelességeden sokat javítana.

Bocsánat, ha erős voltam, de sajnos  ezek miatt iratkozom le a leveleidről.

Üdvözlettel: Mária

Miközben olvastam a levelet, un. Deja vu -m volt. Valamikor az általános iskolában a nyelvtan tanár is valami hasonlókat mondott nekem anno. Igaz Ő nem mondta azt, hogy leiratkozik rólam. Amikor a “finom” jegyeket osztotta, meg amikor anyu otthon a kis jegyzet lapokat – tudod, amire kiírtam a konyhaasztalra, hogy épp hova mentem, vagy azt, hogy megettem a hűtő tartalmát, és vegyél tejet anyu légyszi -, pirossal aláhúzta, akkor gondolkoztam el azon, hogy lehet, hogy gyúrnom kellene a helyesírásra egy csöppet.

Amikor rájöttem, hogy rossz helyre születtem, mert a magyar az egyik legbonyolultabb nyelv a világon, elkezdtem az orosz nyelvvel foglalkozni. (kötelező volt) Az se jött be.

Ha már az írásnál tartunk, pár évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megírom az első könyvem (Pánik? nem esz meg csak megkóstol) még nem tudtam, hogy azok akik javítani fogják, azt is letagadják majd hogy ismernek, és álmatlan éjszakájuk lesz a kézirat miatt. Amikor felhívtam őket, hogy hol tartanak, csak ennyit mondtak:

Laci, ha még egyszer megkérdezed, az egészet felgyújtom. 2 hét után, még csak a 20. oldalnál tartok, úgyhogy hagyjál békén.

Akkor még nem értettem a felháborodásukat. Nem bírtam tovább, és megkérdeztem a férjét (Ő a barátom), és megerősítette, hogy jobb ha nem kérdezek, mert Ő is bepróbálkozott hasonló kérdésekkel, és azt a választ kapta, hogy jobban teszi, ha nem kérdez, mert ez már lassan váló ok.

Az E-mail-t író hölgy leiratkozott a listámról, majd pár nap múlva az FB-n privát üzenetben írt, és kérdezett.

Volt szúszá rendesen. Most figyelj mit kérdezett?

– Szeretném a könyved megrendelni, de nem találom, hogy hol lehet?

Hé! Az 280 oldal, és az is lehet, hogy tele van hibával, és nem venném a szívemre, ha rohamod lenne tőle.

Nem érdekel, mert amióta nem kapom a leveleidet, azóta minden nap sz@r.Olyan jó volt várni a következő napot. Arra keltem, hogy be kell kapcsoljam a gépet, mert biztos ott van a következő levél. Elárulom, hogy 1 hét múlva ismét feliratkoztam, és nem érdekel helyesírás, mert így is érthető amit írsz. Amikor meg azt olvastam tőled, vagy talán videón, hogy ne másban keresd a hibát, akkor szégyelltem el magam. Bocsánatot kérek azért a levélért. Kérném a könyv linkjét, mert hiszem, hogy az az én megoldásom.

Hát ennyit a helyesírásomról. 😉