Pár hónappal ezelőtt már feszegettem ezt a témát, de úgy alakult, hogy erről ismét beszélnem kell.

Sokan tagadják, de legbelül tudják, hogy igazam van. Két szólás is szembe jutott ezzel kapcsolatban.

” A pénz nagy úr! “

” A pénz nem boldogít! “

Rettenetesen kényes téma egyeseknek. Ahogy már tőlem megszoktad, én őszintén beszélek a dolgokról. Ez megint egy olyan téma, amihez túl sokan nem fognak hozzászólni. (vagy talán mégis?)

Egy kedves ismerősöm sürgősségin dolgozott ( GYES-en van, 45 éves!), és Ő volt az, aki elmesélt néhány érdekes eseményt. Érdekes, hogy a legtöbb Pánikgyanús beszállítás éjszaka történt. A szokásos tünetekkel érkeztek a “betegek” és a kivizsgálást követően szinte mindegyik megkérdezte, hogy mi ez az egész és mitől van? Mivel a hölgy, csak asszisztens volt, így röviden ezt tudta válaszolni nekik:

Visszább kellene venni a tempót. Nem ér annyit a pénz.

A páciensek, majd kivétel nélkül vállalkozók voltak. Akkor jött az éjszakai “balhé” amikor épp pihenni kellett volna. Ehelyett, a kórház sürgősségién kötöttek ki rendre. Vállalkozók pontosan azt teszik, amit nagyon sokan tesznek. Hajtják a pénzt. Nem minden esetben a milliókért, hanem a csak megélhetésért.

A beszélgetéseim alkalmával, nagyon sok esetben szóba kerül a pénz, és annak nemléte, hiánya. Az, hogy nincs munkahely, alig van jövedelem, és a “nempánikos” családtag dolgozik. Ez Téged olyan szinten zavar, hogy képes vagy e miatt napi szinten rohamot is generálni. Sokszor nem azért, mert nem dolgozol a betegséged miatt, hanem azért, mert beszólnak, megszólnak, rosszabb esetben lekiabálnak.

Ne szimulálj, inkább keress munkát, mozdulj már meg! Az, hogy a hátad mögött hogy beszélnek ki, arról inkább nem beszélnék.

Már most hallom, hogy a rendszer, a szegénység, a munkahely hiánya a hibás. Meg szomszéd is szemét, meg az Ő tehene is… Ez ellen ember legyen a talpán, aki ötletet, megoldást tud javasolni. Most mégis megpróbálkozom vele. Ha másért nem is, legalább egy ébresztőt hadd tartsak.

Van egy furcsán, de jól, nagyon jól megfogalmazott szópáros:

Kényelmi zóna

Lehet, hogy már hallottad, de az is lehet, hogy nem elégszer. Ez a foteled, a tévénéző kanapéd, az ágyad, a lakásod hinnéd elsőre. Nem. Ez benned van, és egy zárt, kényelmes “helyzetben” tartó állapot.

  • Ez az, ami miatt nem fogtál még bele a pánikod leküzdésébe, adod fel idő előtt (tisztelet a kivételeknek).
  • Ez az, ami miatt nemet mondasz a munkának, a munkahely keresésének, a pályázatírásnak, stb.
  • E miatt utasítasz el minden ötletet, javaslatot.
  • E miatt tartasz ma ott ahol.

A kényelmi zónából rettenetesen nehéz kilépni. a tudatalattid az, ami bent tart. Ott belül minden olyan kényelmes. Ott tudsz pihenni, és órákat, napokat, heteket tévézni, internetezni. Úgy teszel, mintha onnan érkezne a manna. Ott van az, csak nem veszed észre. Rosszul nézelődsz.

Amikor találsz egy jónak tűnő ajánlatot, és azt veszed észre, hogy azért pénzt kérnek, akkor meg rohadtszemét. Mit gondol magáról? Közben lehet, egy valaki, aki megértette, hogy nem szabad várni a sült galambra, főleg nem csukott szájjal. Lehet Ő az akiről példát kell venned, mert megmerte lépni azt, amit Te még nem. Ő kilépett a kényelmi zónájából.

Enged meg, hogy most egy kicsit magamról beszéljek.

Pontosan ott ültem ahol most Te. Nekem is kényelmes volt, de csak egy darabig. Amikor a megoldottam.hu oldalt elkezdtem, akkor én is olyan “okosra” kezdtem írni. Aztán rájöttem, hogy nem kell annak okosnak lennie, hanem inkább tanácsadósnak. Ehhez ki kellett lépnem a kényelmi zónámból, mert azt a stílust ott belül nem tudtam megvalósítani.

Ahhoz, hogy feljárjak Pestre autóval, meg kellett erőszakolnom magam.

Most is hallom, amit mondasz.

Értsd meg, nekem nem megy!

Megértem, de akkor azt szeretném kérdezni, hogy mi lesz a jövőddel?

  • El akarod veszíteni a szeretteidet?
  • El akarod veszíteni mindenedet?
  • Nem akarsz nyugodtan élni?
  • Nem szeretnél kirándulni, nyaralni járni?
  • Szeretnél az utcán élni?

Szólj bátran hozzá, és közben tippeld meg, hogy melyik az, amelyik nem történt meg velem?