Mintha meg sem történt volna. A hazaérkezésünket követően a munka és a hajtás volt napi szinten a program. Nem változott meg semmi. A közérzetem normális volt és semmi jelét nem éreztem annak, hogy valami baj lenne velem. Nem jelentkeztek – az akkor még ismeretlen jelek és rosszullétek.

Nem vagy halálos beteg. PánikbetegségHa akkor valaki azt merte volna mondani, hogy ez volt az első és nagyon fontos pánikrohamod, valószínű, hogy elküldöm meleg éghajlatra. Azt sem értettem volna, hogy az mit is jelent, hisz egy normális gyomorrontás, vagy lázas állapot jeleit éreztem.

Mivel valóban  hosszú idő telt el az első és a második “támadás” között, így úgy gondolom, hogy egy kicsit részletesebben beszélek az első esetről.

Nagyon sok ismerőssel beszéltem azóta. Sőt! Egy közeli barátom is hasonló problémával bajlódott. Szinte mindenki ugyan azt mondta el. Iszonyatos volt.

Egy szó, ami nagyon megragadt bennem. Mindenki kimondta.

Halálfélelmem volt Laci!

Hittem nekik, hisz hasonló élményekben volt részem. Mindenki arról beszélt, hogy lefutott az élete és az, hogy nem akar még menni, hisz rengeteg feladat vár még rá.
Így utólag valóban okos tud lenni az ember, de akkor és ott, egészen más gondolatok járnak és jártak az én fejemben is.

De miért fordult meg a fejembe az, hogy “elmegyek” ?
A rohamaim legtöbb esetben érdekesen hasonlítottak egy másik nagyon komoly esetre. Ez a szívinfarktus. Mint jeleztem nem vagyok orvos, én is hallomásból tudom, hogy ezeket a jeleket küldi a tested.

Miket is?

  • Elöntött a veríték (izzadtam)
  • Nehezen vettem a levegőt (légszomj)
  • furcsa szorító fájdalom volt a mellkasomon
  • Szédültem, de soha nem ájultam el
  • és persze halálfélelem

Az utolsó az, ami rettegésben tartott majd 8 évig. a többivel még simán megbirkóztam volna, de ez volt az a dolog, ami miatt húztam a gyógyulásom, mert akaratlanul is bele sulykoltam magamba azt, amit az orvosom is többször említett: ezzel mától együtt kell élnie!

Most egy kicsit előreszaladtam, de úgy gondolom, hogy sokan magukra ismernek már ebből is. Szeretném, ha mindazok, akik hasonló “cipőbe” járnak megértsenek valamit.

Ha nem is azonnal, de elérkezett nálam egy pont, amikor ki mertem jelenteni:

Ennek nem kell így lennie!

A következő bejegyzés igen hosszú lesz, hisz megérkezik az igazi pánikroham! Orvossal, kórházzal, stb …