A minap azt kérdezték tőlem, hogy miért nem írok beszélek arról, hogy miként lehet elkerülni a pánikbetegséget?

Ez valóban egy fogós kérdés.

Van a közelemben néhány ember, akinek beszéltem a betegségről, annak gyalázatos voltáról, de azt éreztem, hogy nem értik, nem is akarják azt megérteni. (még)

Olyan jeleket látok (nem vagyok látnok) ami egyértelmű, hogy oda vezet, hogy az én oldalamon fog kikötni, sőt még azt is tudom, hogy álnéven, hogy ne ismerjem meg, mert erősen a pánikbetegség felé haladnak.

Úgy döntöttem, hogy nem csak azoknak kell tudni a betegségről, akik már átélik, hanem azoknak is , akik potenciális veszélynek vannak kitéve, szinte nap, mint nap.

Még azt kell eldöntsem, hogy milyen formában jelzem nekik, hogy veszélyben vannak és jobban teszik, ha messziről elkerülik, mert mi már tudjuk, hogy mit tesz tönkre, mi az, ami akár hosszútávon is befolyással lehet az egész életükre.

Hamarosan egy kész cikkel jelentkezem.

Lehet adni biztatást, ha úgy gondolod, itt a hozzászólásoknál! 🙂