Történt tegnap este egy érdekes dolog.

Mint az már sokan tudják, 1975 -ben belefogtam egy ismeretlen dologba még gyermek fejjel. 14 éven keresztül jártam egy néha dohosodó, izzatáságszagú terembe azzal a céllal, hogy a mozgásom jelentősen megváltozzon.

Képes voltam feladni érte a zongora tanulmányaimat. Nem is volt ezzel semmi gond, mert oly szorgalmas voltam, hogy az bizonyítványomban nem az volt írva, hogy osztályát megismétli, hanem az, hogy osztályát folytatja.

Szerintem akkor életem egyik legjobb döntését hoztam meg, és ebben a szüleim is támogattak.

Néptáncos lettem.

A Békéscsabai Rábai Miklós, majd a Balassi táncegyüttes tagjaként jártam be Csillebérctől kezdve, szinte egész Európát. Sikert, sikerre halmoztunk.  De mi a fenéért is kezdtem ebbe bele? Miért lehet érdekes számodra az, hogy én mennyit, és hol táncoltam?

A lehet, hogy a mennyit, és a hol, tényleg érdektelen, de nézzük a folytatást.

Persze, hogy idővel én is kiöregedtem a csoportból. Majd 1997.-ben jött egy értesítés, hogy össze kellene állni a régi csapatnak egy előadás erejéig. Ekkor nagyon elfoglalt ember lévén nemet mondtam rá.  Mekkora majom voltam azóta már tudom.

Sok éven keresztül próbáltak “beszervezni” de nem hagytam magam.

Egészen 2006 .-ig ellenálltam minden kísértésnek. Betörtek és elmentem ez első próbára az “öregek” közé. Ja öregek. Olyan idősek voltak mint én.

Megcsapott az az ismert izzadságszag, és akkor tudtam, hogy mi hiányzik az életemből? A néptánc!

Nyugi, mindjárt a lényegre térek.

Azóta eltelt 8 év, és nincs ember aki onnan ki tudna zavarni. Minden csütörtökön újra 20 évesnek érzem magam ( ja persze a lábam azért sokszor ellenkezik, de a “nemugacc” beszólásomra újra pörög, mint a géppuska.

Figyeltél?

A 8 évvel ezelőtti döntésemkor még nyakig ültem a pánikban. Mégis bevállaltam, hogy lehet, a próba közben leszek rosszul. (mert én is azt hittem anno)

Nézzük, hogy mi NEM történt meg:

  • Soha nem lettem rosszul a próba közben, pedig 2 óra kemény izzadós volt minden csütörtök este.
  • Se az oda, se a haza vezető úton, még meg sem fordult a fejemben, hogy rosszul lehetek.
  • A próbás napok utáni éjszakák minden esetben roham nélküliek voltak. A fáradságon kívül semmilyen rossz érzésem nem volt.
  • Az előadások előtt a kezdeti időben még igen, majd később nem vettem be gyógyszert. Pedig voltak, vannak forgások, amik esetenként apró szédüléssel járnak.

Itt volt előttem egy ötlet, amiről még nem beszéltem veled. A tegnap esti próbán jutottál az eszembe, és döntöttem el, hogy erről beszélnem kell veled is.

Nem tudom hány éves vagy ( én 30,  á dehogy is, 49), de azt szeretném kérdezni tőled, hogy mikor sportoltál egy kicsit is. Jó a válasz, ha naponta bicózól, ha apró rendszerességgel sportolsz valamit. Nem jó a válasz, ha azt mondod, hogy neked nincs rá időd.

Amikor arra figyeltem fel, hogy a próba, a tánc, a készülődés kikapcsolja az agyam – mondom, hogy visszamentem időbe -, átfutott rajtam egy olyan bizsergő érzés, hogy valóban létezik pánik nélküli idő, élet.

Ha azzal a válasszal jössz, hogy ki sem mersz mozdulni a lakásból, akkor alább adok arra is ötletet.

Én se úgy születtem, hogy táncos lában volt. Te sem születtél Arnold Schwarzeneggernek, se világbajnok futónak, se gyaloglónak. Ha úgy érzed, hogy le vagy terhelve, és erre/arra nincs időd, akkor az csak kifogás, és azt tudod, hogy utálom. Nem kell azonnal a Balcsit átúszni elsőre. Elég lesz 1 év múlva is.

Tehát kérem szépen.

Bocs hogy idáig ezt a kérdést (a könyvből is kimaradt) nem hoztam fel. Ezért kértem bocsánatot. Ma viszont belefogunk az ötletelésbe.

Azoknak, akik a lájtos szöveget kedvelik. (A “másik” kicsit lentebb van)

  1. Szedd össze a gondolataidat, és azonnal hessegess el mindent, ami az ellen szól, hogy meg kellene mozdulnod.
  2. Ne foglalkozz a koroddal, mert minden korosztályra van megoldás.
  3. Ha nem tudsz (mersz) kimozdulni, akkor olyat keress, amit otthon is el lehet kezdeni ( a szomszédnak meg mond, hogy gyógyuló félben vagy)
  4. Ha képes vagy az utcán sétálni, akkor futni is! Ha ciki, akkor öltözz úgy fel, mint a mai fiatalok, és húzz a fejedre csukját, hogy nehogy felismerjenek. Később úgy is leveszed.
  5. Ha a kiránduláshoz, a hegymászáshoz van kedved, akkor csináld azt.
  6. Növeld a sportra fordított időt lassan, fokozatosan. Figyeld meg, hogy kis idővel nekem fogsz igazat adni. Nem akarod majd abbahagyni.
  7. Táncolj te is. De nem ér, csak feneket riszálni, mert akkor én tartok táncórát, és megmutatom, hogy milyen az amikor kikapcsol az agyad.

 

Ezt a szöveget csak az olvassa el, aki bírja, és szüksége is van arra, hogy kemény legyen. Felkészülni. START! Ördögűzősen ugyan az.

  • Eltudod nekem magyarázni, hogy eddig mit csináltál? Ülsz otthon a seggeden, és váltott kézzel vakarod azt. Ettől se izmosabb, se csinosabb nem leszel.
  • Emeld fel a végre a seggedet, és kezdj a szabadidőddel valamit.
  • Ha azt mondod, hogy neked erre se időd, se energiád nincs, akkor nincs miről veled beszélgetnem.
  • Irány az utca, és szarj bele abba, hogy ki mit mond. Ha az utcán van kedved táncolni, akkor tedd azt. A szomszéd meg maradjon csendbe, mert futógépet vettél otthonra. Lehet kikapcsolót venni a csengőre, és kész.
  • Ha nehezedre esik a boltba elmenni, akkor menjél el mással, de a csomagot te vidd haza. Tudod mit. Futás van vele, mint amikor teljes menetfelszereléssel a honvétségnél hazafutás volt.
  • Miközben izzadsz mint egy ló, gondolj arra, hogy ott lihegek mögötted, és annyiszor kapsz egy pofont, ahányszor kijön a szádon az, hogy mindjárt rosszul leszek.

 

Indulás van!

Vigyázz, mert beszámoltatlak. Ha van kedved, akkor szólj bátran hozzá, és akár még azt is írd le, hogy te mit sportolsz, és mit érzel közben? illetve, mit nem?