Rendkívüli a mai bejegyzés,  mert kaptam egy levelet. A írójától, küldőjétől engedély kértem a levél közzétételéhez, és elég hamar meg is érkezett a jóváhagyó válasz.

Miért is adom közre? Mert úgy érzem, hogy a levél tele van kérdésekkel és úgy gondolom, hogy ezek a fontos kérdések foglalkoztatnak mindenkit.

 

Íme a levél

 

El kell, hogy mondjam: nagyon tetszik ez a megoldottam.hu ha egyáltalán ez
a “tetszik” kifejezés helytálló. Amit eddig leírtál, mindet átéltem
és végig csináltam. Sajnos már úgy nézett ki, hogy túl vagyok a
“pánikszindrómán” de mégsem. Ismét a kapujában, vagy már egy
lépéssel beljebb vagyok. …hogy mi válthattak ki megint: sajnos a
gyermekem aki “X” éves, szintén küzd ellene. Talán ez. Ebben az a
legszörnyűbb, hogy átélem és átéltem, amit most a fiam. A saját
tapasztalatból és tapasztalatomat próbálom átadni neki, amihez párosul
még egy nagyon jó gyermek pszichiáter is. Várom, hogy a klub
létrejöjjön! Kíváncsi vagyok és érdekel mások harca e “kórnak”
legyőzéséről, valamint a családtagok mennyire tudták elfogadni ezt a
tényt és MEGÉRTENI, hogy ez milyen borzalom? Számomra igen fájdalmas
amikor kijelentik, hogy “akaratgyengeség”. Ez nem az: amikor jön akkor
pokol van! Igen, akkor amikor már lecsitulóban van, akkor különböző
technikákkal talán ki tudod védeni vagy megelőzni, de ezt nem biztos,
hogy a “betegség” csúcsán is meg tudod csinálni.
Azt kívánom, hogy általad felvállalt “megoldottam.hu” sikeresen
működjön és minél több ember számára nyújtson segítséget és
megoldást!

 

Természetes, hogy a levélíró itt nem fedi fel kilétét, de mint olvastátok a “sorstársakkal” szívesen találkozni,

Nézzük sorban.

Nem Ő az első, aki jelzi: én is átéltem azokat amiket Te is. Kezdem azt hinni, hogy ez egy fertőző betegség, mert ugyan azokat a tüneteket produkálja.
Amikor nekiláttam az oldal létrehozásának, ezt már akkor sejtetem. Na jó. Tudtam. Hogy honnan, az hamarosan kiderül a blogbejegyzésem-ből.

A gyerkőc, aki ugyan úgy küzd ellene, az sajnos az anyukájában emlékeket idéz fel. Ezért éri el őt is sajnos a roham újra. Ez nem jelenti azt, hogy örökölhető.

Itt sajnos, el kell áruljak valamit.

A küzdelem egyszemélyes. (Nem nevezném igazán küzdelemnek) Csak egyedül vagy képes kilépni belőle! Erről is beszélni fogunk.

Itt van egy másik téma is, ami a családtagok hozzáállásának kérdesse. Van, ahol ez nem tolerált dolog – itt van az “akaratgyengeség” megnyilvánulás. Ők azok, akik nem fogadják el mindaddig, ameddig ők nem kerülnek hasonló helyzetben.

Csak ismételni tudom magam: Nem beszélgetünk a pánikbetegségről senkivel sem! ( Én kivétel vagyok 😀 ) Ezt, ahol csak lehet hirdetem és az első hírlevelem is erről szól. Így elejét veheti mindenki a kirekesztésnek. Ha nem beszélgetsz, nem panaszkodsz, akkor nem leszel a pletykák tárgya. “akaratgyengeség” Elképesztő!!!

Biztos vagyok abban, hogy azok, akik végig csinálják velem ezt az egészet, azok is felvállalják majd az egészet.

Köszönöm a biztatást, nagyon jól esett.