A minap kaptam egy valóban érdekes és fontos kérdést. Így hangzott!

” Honnan tudod, hogy tényleg kigyógyultál belőle? Az alkoholista is azt mondja, hogy ő nem alkoholista! 🙁 “

 

A kérdés a Facebook-on érkezett és köszönöm a kérdezőnek. Valóban eddig erről a témáról, nem beszéltem. Teljesen jogos a kérdés így.

Mivel a kérdést konkrétan nekem tették fel, így most így is fogok válaszolni.

Mielőtt belemegyek a dologba, szeretnék egy furcsa dolgot mondani.

Az alkoholista, a drogfüggő, a cigarettázó, azt követően is késztetést érez, hogy lőjön, hogy igyon, hogy elszívjon egy spanglit, amikor már úgy érzi, hogy “gyógyult”

Ellentétben velem:

Eszembe nem jut, hogy de jó lenne megint rosszul lenni.

 

Amikor ez az érzés már megvan és úgy telik el nap, hónap év, hogy max. beszélek róla, hogy azok a tünetek, amelyek kiváltották a rohamokat már nem teszik, akkor tudom, hogy kiszálltam belőle.

De álljon itt néhány felettébb érdekes ok, ami Nekem minden esetben a roham előidőzője volt.

  • ha nyár és forróság volt, akkor az izzadás
  • ha hideg volt és az ízületeim fájtak, ( természetes, hogy a bal oldalamon és szívtájékon, Hát hol máshol?)
  • Ha keresztbe tettem a lában és elzsibbadt ( tudod a szívroham előjele a zsibbadás)
  • ha tv-zés közben könyököltem és a kezem zsibbadt el
  • ha kocsiba ültem és valami miatt megszédültem,
  • ha túl sokat cigiztem,
  • ha túl sokat kávéztam
  • ha fáradt voltam és fáradtak voltak a lábaim
  • ha megütöttem magam
  • ha megijesztettek
  • ha boltba sorba kellett állni,
  • a beszéltem róla, akkor azért,
  • soroljam még?

Végtelenségig lehet sorolni.

Erre mondhatja mindenki azt, hogy mi, pánikbetegek nem vagyunk már lassan normálisak.

És akkor jöjjön a kérdésre a válasz.

A felsorolt dolgokat, már évek óta, csak rossz emlékként őrzöm. Elfelejteni nem lehet, mert azért csak 8 éve van mögöttem. Nem, nem múlt el az érzés azonnal, de fokozatosan kezelni tudtam azt, hogy a testem jeleire ne rohammal válaszoljak

Azt, hogy kimerem jelenteni, hogy gyógyult és teljesen roham mentes életet élek és az csak én tudom. Ez igaz. De úgy gondolom, hogy túl nagy bátorság lenne még tanítani is (már aki kéri) azt a technikát, – aminek a segítségével hiszem, hogy mindenki, aki CSAK pánikbeteg és itt a csak-on van a hangsúly úgy, hogy aki tanít, oktat az közben a betegséggel küzd.

Én köszönöm jól vagyok és szerencsére már az idejére sem emlékszem, hogy mikor éreztem még csak a szelét sem a rohamoknak.

Nem bátor és vakmerő vagyok, hanem nyugodt. Ezért merek belemenni olyan szituációkba is, amelyek akkor gondot okoztak.

  • Nem csak vásárolni merek elmenni, de ha kell még dolgozni is a bevásárlóközpontokba.
  • Ha kell teremőrnek megyek egy barlangba is kell. 🙂

Jó persze, jól elviccelem a dolgot, de ez akkor, nem igazán volt az.

Úgy gondolom, hogy válaszoltam a kérdésre. Azt is tudom, hogy rövid, de hidd el, hogy akár órákat is tudnék beszélni róla! 🙂