Az elmúlt napokban a sok feladatom közben figyeltem a reakcióitokat. Vegyes volt rendesen.

Azt már megszoktam, hogy kapok közben hideget is. Ezek azok az írások, amire azért figyelek oda, mert sokszor tanulok belőle. Azon meg már rég túl vagyok, hogy feladjam egy-két “olyan” levél miatt. Sikerült megtanulom azt is kezelni.

A bejegyzés címe egyesek számára bicskanyitogató is lehet, de mielőtt megint tollat (billentyűt fogsz) a kiosztásom miatt, akkor pihenj egy kicsit és figyelj erősen. Ma bemutatom azt a négy csoportot, elmagyarázom azt, hogy te melyikbe is tartozol? Legyél magadhoz őszinte, és mond ki, hogy ez, vagy az, rád jellemző.

Nézzük sorrendben:

  1. A IV. csoportba azok tartoznak, akik már évek, évtizedek alatt belenyugodtak abba, hogy pánikbetegek, és nem látnak esély arra, hogy valaha is kikecmeregjenek belőle. Ők azok, akik végleg bezárkóztak, és nem hajlandóak semmi újra kinyílni. Nem keresnek, nem kutatnak a megoldás után. Határozottan élik a bánatos életüket. Minden második szavuk negatív, minden szép, és jó ellen hadakoznak. Ha valaki be mer szólni nekik, vérre menő harcot képesek vívni azért, hogy mindenki vegye tudomásul, hogy Ő a legbetegebb a világon, és nincs a földön senki, aki kihozná abból az állapotból. Nem is akarnak. Egy segítséget hajlandóak elfogadni: A gyógyszereket. (a többes szám helyes). Ha még is ráveszik magukat valaminek az elolvasására, azonnal az úgy sem működik lendületével a kukába dobják.
  2. A III. csoportba tartoznak azok, akik elfogadják, hogy betegek, de titkolják, és nem nyílnak meg a félelem, a megaláztatás miatt. Amikor valaki megkérdezi, hogy mi van vele, akkor mellébeszélnek, és terelik a témát. Megvannak arról győződve, hogy egyedül is képesek lesznek megoldani a pánikból adódó összes problémát. Hosszú szüneteket tartanak a megoldás felé vezető úton. Sokszor feladják, és hónapok telnek el a következő lépés megtétele előtt. Gyógyszer is van a közelükben, de tudják, hogy az nem segít, mégis kötelezően szedik.
  3. A II. csoportba azok tartoznak, akik határozottak, és ha elsőre nem sikerül, rövid időre feladják. Kivételes esetben hajlandóak újra indítani magukban a gyógyulás processzorját. Ezek lehetnek egy kiosztós beszélgetések egy lelkes pánikossal, egy családtaggal történt szóváltást követően. A szégyen elkerülés érdekében jön újra a gondolat, hogy meg kell csinálnia. Felfigyel az újra, a lehetőséget keresi szakadatlan. Szinte mindegyiken talál fogást, és ha módja van rá azt jelzi is. Legbelül szeretne a I. csoportba tartozni, csak nem találja az utat.
  4. Az I. csoportba azok tartoznak, akik idejekorán rájönnek arra, hogy ez csak egy átmeneti állapot (én kb. 5 év múlva jöttem rá. Addig a II-III. csoportba tartoztam). Határozottak, és a végsőkig kitartanak. Nem azért sírnak, mert gyengék, hanem mérgesek magukra, hogy az eltervezett dolgok nem úgy sikerülnek. Tisztában vannak azzal, hogy a pánik csak egy átmeneti állapot, és azzal is tisztában vannak, hogy nincs az az orvos, tanácsadó, aki érdemben tudna segíteni. Fel vannak készülve arra, hogy ezt a harcot egyedül lehet, és kell megoldani. Készek is rá. Minden újra nyitottak, és alkalmazzák is. Tesztelik magukat folyamatosan. Ha elsőre nem sikerül, félreteszik, majd újra próbálkoznak. A küzdelem során jönnek rá a trükkökre.

Úgy gondolom, hogy elég őszinte volt. Mindenki sorolja be magát.

Akkor jöjjön a napi téma.

Hogy kerülhetsz be a első csoportba?

Már hallom, hogy sokan azt mondják, hogy könnyű neked, mert már nem vagy “AZ”. Ha figyeltél, akkor tudod, hogy menet közben jeleztem, hogy erősen ingadoztam a III-as és a II csoport között. Ahhoz, hogy stabil I. csoportos legyek, nekem is végig kellett hallgatnom több kiosztást, tanmesét, és tiltást.

  • Az első, és legfontosabb feladat – a legnehezebb -, hogy higgy saját magadban! Mostanában sokat írom, hogy tudom miről álmodozol. A pánikmentes életről. Mindaddig, ameddig nem hiszed el, hogy képes vagy megoldani -ráadásul még mondod, kiabálod is -, addig esélyed sincs arra, hogy kimásszál belőle.
  • Ha állandóan azzal foglalkozol, hogy Te vagy a beteg, akkor az agyad nem képes áthangolni magát. Taníts újra, mint amikor rögzítetted a betűket, számokat az iskolában.
  • Végezd a dolgod úgy, mint régen. Tudom, hogy sok dolog pont azért nem megy, mert pánikos vagy. Lépésről lépésre gyakorold az adott feladatot! Nem kell azonnal megoldanod az élet összes problémáját.
  • Legyél bátor! Sokszor mondtam már, hogy a pánik nem halálos betegség. Minden feladathoz bátorságra is szükséged van. Jusson eszedbe, hogy még nem ájultál el soha és még nem ha…… meg. Nem is fogsz. Ne csak gondolkozz azon, hogy meg kellene csinálni az adott feladatot, hanem fog is bele. Ha nem mersz tömegközlekedő járműre szállni egyedül, akkor kezd egy megállóval. Aztán kettő, aztán három… Irány sétálni. Naponta növelni a távolságot az emberek közé. Be kell menni a boltba! Először csak körülnézni, majd egyre több időt eltölteni. A cél a pénztár!
  • Ne keresd a hibát másokban. Nem ők tehetnek arról, hogy te pánikos vagy. Bármennyire furcsa, valóban nem ők tehetnek róla. Sokáig hittem, hogy valami átkozott külső körülmény, ember, emberek okozták ezt a nyavalyát.
  • Ne akard nagyon megoldani. Minél jobban erőlködsz, minél jobban másnak akarsz megfelelni, annál tovább fog tartani, mert az agyadban folyamatosan ott lesz a megfelelni akarás. Erről írtam a mini könyvet. Ha még emlékszel, akkor tudod, hogy nem mindegy a sorrend. Először adj magadnak, mert csak azután tudsz adni másnak is. Gyermekes szülőkkel beszéltem sokat, és ők minden alakalommal ezt mondták: ELSŐ A GYEREK! Ez rendben is van, de mit fog kezdeni egy állandó feszültségben élő anyukával, apukával, az állandóan pánikoló szülővel a gyermek? Akkor ki az első!

Most hallak megint. Mielőtt kimondod, tudd!

  • 8 évig ugyan azt éreztem amit te
  • 3 gyermek édesapja vagyok
  • mindenemet elveszítettem a pánik miatt
  • 1,5 évig dolgoztam azon, amit tőlem olvashatsz. ( neked már nem kell ennyit)
  • 2,5 éve próbálom megértetni veled, hogy van kiút!

Legyél te is az I. csoport tagja mihamarabb

Legyen nyugodt, és szép napod