Ma reggel arra keltem, hogy van itt egy téma, amit még nem tárgyaltam ki eléggé.

Ez a pénz, és a pánik közötti összefüggés.

Ennyi idő után elmondhatom, hogy sok emberrel sikerült már beszélgetnem, és elég hamar előtérbe került a pénz. Na nem úgy, ahogy azt most Te gondolod. Nem akart nekem fizetni senki egy kávét.

1.

Sokan úgy gondolják, hogy a jelenlegi állapota nagyban attól függ, hogy épp mennyi pénz van a zsebében, jut-e mindenre? Nagyon sokan arra az időpontra datálják a pánik első támadását, amikor valamilyen “helyzet” állt elő az anyagi körülményei körül.

Igen, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a pénz nagy úr, és nagyon sok ember hangulatát képes negatív, és pozitív irányba elmozdítani.

Van viszont egy nagyon lényes dolog ebben az egészben. Velem a következők fordultak elő:

  • Úgy lettem vállalkozó, hogy hoztam egy döntést. A döntésem mögött egyértelműen az állt, hogy a magam uraként több pénzt, és nyugodtabb életet tudjak biztosítani magamnak, és a családomnak. Amikor a kötelező papírokat kitöltöttem, nem állt mögöttem senki, nem tartottak fegyvert a fejemhez, miközben a vállalkozói igazolványom kértem ki.
  • Céget, cégeket alapítottam, és akkor sem kényszerből, mások utasítására tettem meg.
  • Vettem fel hitelt azért, hogy szebb, és nagyobb házban éljek, de nem emlékszem olyan eseményre, hogy valaki is a kényszerített volna rá. Ott sem volt fegyver. Max. a őrzőszolgálat emberénél, de az is a tartójában tartotta.

2.

Amikor jött a pánik, és vele a fék, a visszatartó erő, bennem is megfordultak olyan gondolatok, hogy mindenek az oka nem más, mint az, aki ezt a helyzetet teremtette. Mindenki hibás volt azért, mert én pánikbeteg lettem. Felállítottam a diagnózist. Pánikbeteg vagyok, és ez a következők miatt történt:

  • Összeomlott a pénzügyi helyzetem.
  • az APEH egyfolytában keres, zaklat.
  • Senki nem ajánl munkát.
  • A család nem akarja megérteni a problémáimat.
  • A kormány, a világ van ellenem.

Ahogy telt az idő, lassan megértettem, hogy a helyzet önmagától nem fog megváltozni. Hiába várom a felmentő sereget, hiába bízom abban, hogy ez az egész önmagától meg fog oldódni, ha nem megyek szembe a dolgokkal. Több próbálkozásom volt, de valahogy nem akart jobbá, szebbé változni a világ.

Kiolvastam több könyvet, kerestem azt az első és legfontosabb jelet, amely megvilágítja majd az utat, a kivezető utat a slamasztikából. Eközben szép lassan lesüllyedtem olyan mélyre, ahonnan nagyon kevesen képesek visszakapaszkodni.

Imádtam magam sajnáltatni, és persze tettem is róla, hogy ez naponta meg is érkezzen a fülembe.

Aztán az egyik nap arra riadtam, hogy az, amit eddig tettem, az egyenlő a nullával. Hogy is szokták mondani? “Megérkezett az Isteni szikra

Most arra kérlek, hogy gondold végig a következőt, és ha kell alább mond el a véleményed is.

  • Miből gondolod, hogy ha most adnék 1-2 millió forintot, azzal kigyógyuló gyógyszert is adok egy időben?
  • Nem gondolod, hogy ez csak átmeneti injekció a problémádra?
  • Lehet, hogy amiatt nincs pénzed, mert a pánikbetegség mögé bújva nem is állszándékodban jobb és szebb életet élni?
  • Hogy könnyebb nyafogni, és otthon ülni, mint akármilyen munkát elvégezni?
  • Hogy az ég egy adta világon semmit nem teszel meg annak érdekében, hogy ez az egész gyökeresen megváltozzon?
  • Hogy csak a száddal hoztad meg a döntést, de valójában semmit sem teszel, csak háborogsz, ha valaki megkérdezi, hogy ma mit tettél?

Most fel foglak én is idegesíteni?

Ma mit tettél annak érdekében, hogy holnap már nem, vagy kevésbé legyél pánikbeteg?

Te hogy gondolod? Nálad is első számú tettes a pénz?