Kiléptem a kórház ajtaján és attól kezdve nem igazán tudom elmesélni, ki mellett mentem el, és ki köszönt rám a parkolóig, ahol az autóm állt. Olyan ledöbbentő volt, amit hallottam, amit csak érezni lehet, de igazán elmesélni nem nagyon.

Megpróbáltam elfogadni és összerakni a képet. Nem értettem, hogy ez most mivel jár?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben folyamatosan:

  • Ezt most el kell majd mondanom mindenkinek?
  • Ez most akkor azt jelenti, hogy folyamatosan gyógyszert kell szedjek?
  • Lehet, hogy felügyelet alá helyeznek?
  • Vezethetek-e autót ezek után?
  • Veszélyes lettem az emberekre vajon?

A legtöbb fejtörést az okozta, hogy elmondhatom-e, vagy se az embereknek? Milyen hatást vált majd ki belőlük, ha megtudják, hogy “dilidoki”-hoz kell járjak szinte rendszeresen. PÁNIKBETEGSÉG? Mi az? Miért én? Miért most? Miért, miért, miért……?

Gyógyszerek? Életemben nem szedtem rendszeresen gyógyszert és most itt van a kezemben egy recept amin, valami Xanax 0,5!! Ez meg mi? A segítség? Naponta 3x1tabletta. Rendben! Akkor irány a gyógyszertár és hozzá kell látni a gyógykezelésnek. Reméltem, hogy ez a csendes megoldás.

Amikor az orvosra vártam, megfordult a fejembe, hogy lehet én is ide fogok kerülni? Erre az orvos közi velem, hogy rendszeresen találkoznunk kell, mert ez a betegség ezt megköveteli. Nagyon szép! Felügyelet alá helyeztek. Szóba sem került egyébként, hogy kötelező! Miből is gondoltam akkor, hogy ez az?

Amikor az autóm fele haladtam, eszembe jutott, hogy nekem is mennem kell orvosi vizsgálatra és ott minden alkalommal megkérdezik, hogy szedek-e gyógyszert rendszeresen. Reméltem, hogy gyógyszer szedése nálam is pontosan addig zajlik, ameddig egy megfázást követően. Néhány nap. Tévedtem, de nagyon, nagyot!
És mi van, ha azt mondja majd az orvos, hogy jogsim bevonva, mert veszélyes vagyok!

Beültem az autóba és csak néztem ki a fejemből. Ilyet még nem éreztem. Üres voltam. Az a Marik Laci, aki minden helyzetben megtalálja a megfelelő megoldást, most tanácstalan. Rossz és negatív gondolatok nem fordultak meg a fejemben, de pozitív se nagyon.

Haza kell menjek és el kell mondanom otthon, hogy mi a helyzet és az a sok rohangálás és vizsgálat, mind-mind felesleges volt. Nincs nekem semmi bajom, csak HÜLYE lettem és kész!

Nagy nehezen hazaindultam, de megint nem tudtam volna elmondani, hogy hogy értem haza. Nem tudtam koncentrálni.

Ezen a napon csak egy pozitív dolog történt velem. Pontosabban nem történt.

Ma nem volt pánikrohamom!