Mire hazaértem már kész voltam az első lépéseket megtenni. Pestről hazafele, más sem járt a fejemben, mint az, hogy ha valaki, akkor én képes vagyok ezt a problémát megoldani. Ekkor még nem tudtam, hogy mivel is kezdjem, de határozott voltam.

Ha akkor, valaki megkérdezte volna, hogy min is gondolkoztam, akkor nem igazán tudtam volna elmondani, elmagyarázni. Kapkodtam, millió gondolat fordult meg a fejemben, de rendszertelenül. Pontosan úgy, mint amikor lelkes valaki, valamiért. Ez nálam nem különleges dolog. De ez most nagyon fontos volt számomra.

Volt valami, amit viszont sorba tudtam állítani. Azokat a dolgokat, amiket nem tudtam elvégezni félelem miatt.

 

Nézzük csak, miről is beszélek?

  • Azt már említettem, hogy nem voltam képes üzletbe bemenni, nyugodtan vásárolni. Ismerős gondolom, mert ez napi feladat. Az élet engem igazolt. Az elmúlt 2 évben igen is sűrűn kell, ráadásul egyedül, vásárolni mennem.
  • A legfontosabb időpontokban támadt rám. Nem tudtam tárgyalni úgy, ahogy az üzletfeleim elvárták volna. Nem értették és most sem tudták ,miért jártam sűrűn WC-re. Rendbe kellett hoznom magam e rövid idő alatt. Kezdett kellemetlen lenni. Nem tudom felmérni, hogy e miatt mennyi pénzt veszítettem.
  • Kiséről kellett hozzám  bárhova is mentem. Ez egy alkalmazottam volt, akit  ki kellett vennem a munkából, termelésből.
  • Nem mertem társaságba menni, mert nem tudhattam előre, mi lesz? Elveszítettem barátokat ( őszintéket is) e miatt.
  • Nem voltam türelmes a családomhoz sem. Ők nem értették hogy miért, de akkor nem ítéltek el miatta. Na azóta bezzeg 🙂

Ezek mind-mind fontos dolgok voltak. Akadályozott és ennek akartam véget vetni.

A következő napok azzal teltek,  hogy ráhangoltam magam az első lépésre. Úgy gondolom, hogy most inkább elmondom és nem írom, hogy milyen döntést is hoztam.

 

Kattints a PLAY gombra (középen) és hallgasd meg mit is tettem?