Doktor úr! Valami elromlott bennem. 1. rész. | Megoldottam.hu

Érdekel, mi van a pánik után?

Még az is lehet, hogy ez a legfontosabb kérdés. Miért is kell megharcolnod? Lehet nem is a pánik ellen?
Itt van, hogy mi vár a "túlsó parton"?

A teljes megoldás egy csomagban.

Aki olvasta, aki használta, már a pánik nélkül él. A teljes haditervet átadom. Neked már csak csinálnod kell.
Tudd meg, hogy lehet a Tiéd! >>

Tudod mit? Kérdezz előtte!

Tudom, hogy mennyi kérdés van benned. Legyél bátor, és írd le nekem. Hidd el, hamar válaszolok.
Itt tudsz nekem írni >>

Doktor úr! Valami elromlott bennem. 1. rész.

Zsuzsa ugyan úgy kelt fel reggel, mint szokott. A nap erősen sütött, és úgy döntött, hogy ma a kávét, és az elmaradhatatlan cigit, a teraszon fogyassza el. Már 22 fok meleg volt, pedig még csak reggel fél 7 van.

A gyerekek még alszanak, és ma hagyom még őket egy kicsit szunyókálni – jártak a gondolatok a fejében.

 

Mélyeket szívott a cigarettájából, és élvezte a reggeli nap erős sugarait. Becsukott szemmel engedte, hogy áthatoljanak a kissé ráncos arcbőrén.

 

Ránézett az órájára, és látta, hogy már 10 perce ül a teraszon. Kiszürcsölte a már kissé kihűlt, utolsó korty kávéját, és már szalad is fel a gyerekekhez.

 

- Kifelé az ágyból – szólt be katonásan az ajtókból.

- Nem már anya, ma nem akarok iskolába menni – nyafogott Bogi. Ma péntek van, és úgy se tanulunk semmit. Különben is. Minek kell suliba járni?

 

- Nincs vita! Kifelé az ágyból! Ameddig megcsinálom a reggeliteket, addig mindenki készüljön el. Fogmosás, pisi, öltözködni – jött a kedves, de parancsoló hang.

 

- Ja, és ma nagyon meleg lesz. Rövid szoknya meg egy póló elég lesz – szólt vissza a lépcsőről.

Ahogy sietett lefele az emeletről, hirtelen olyan furcsa, szédülős érzés fogta el.

- Hopp! Ennyi idő alatt napszúrás? - kérdezte magától, és mit sem sejtve sietett a konyhába a lurkók reggeliét összekészíteni. Sürgött, forgott, gépiesen. Mindennek tudta a helyét, már becsukott szemmel nyúlt mindenért.

 

- Jaj! Megijesztettél – szól Rékának, aki buldózerként érkezett a konyhába. Erősen átkarolta, és szorította.

- Szeretlek Anya!

- Én is szeretlek, de most spuri a mosdóba, mert egy kicsit el vagyunk késve.

 

- Hiányzik apa! - mondat elcsukló hangon Réka – de már indult is a mosdóba.

- Tudod, hogy apa már ilyenkor dolgozik, de majd mire hazajöttök már itt lesz. - szólt utána.

 

Apa! Hm. Nekem is hiányzik – fordult meg a fejében. Hetek óta valami furcsa érzésem van. Már nem úgy szól hozzám, és nagyon sokszor fáradt. Mit csinálok rosszul? Mit kellene másképp csinálnom,hogy…

 

-Anya! Réka verekszik! - törte meg a csendet Bogi.

- Fejezzétek be, és haladjatok most már. Minden reggel ez van, és épp, hogy beérünk az iskolába.

- Jézusom! Én meg még nem is készültem el- jutott eszébe.

 

Na tűnés kifele a fürdőből, mert még nekem is el kell készülnöm! Határozott volt és már rohant is befele.

Megmosta az arcát, és nyomott egy kevés fogkrémet a fogkefére. Kiegyenesedett, gyorsan, és erősen kezdte súrolni a fogát. Belenézett a tükörbe. Egyre közelebb ment a tükörképéhez. Vizsgálta a szemét, a ráncokat.

 

35 éves volt, de 45 évesnek érezte magát.

- Lehet, hogy már nem vagyok olyan szép, mint régen…-fordult meg a fejében a kérdés, mert közben eszébe jutott Sándor.

Ledobta a köntösét, és rohamtempóban szalad a ruhájáért. A gyerekek, már javában játszottak. Volt köztük 2 év korkülönbség, és mindig találtak maguknak elfoglaltságot.

 

- Anya! Nincs rajtad semmi, haha! Így mész ma dolgozni? - kérdezték, és kuncogtak közben.

 

- Ha nem haladtok, akkor még az is lehet. Na be lehet fejezni a röhögést csajok. - utasította őket nevetve.

 

A fenébe! Miért szédülök már megint? Hirtelen leült az ágy szélére, miközben kereste a harisnyáját. Kiborult az egész doboz.

 

- Hát még ez is. - mérgelődött, és nagy sokára megtalálta a másik párját is. Annyiszor megfogadta már, hogy összepárosítja a zoknikat, harisnyákat, de soha nem vette rá magát. Majd reggelenként meglesz az, hisz egy helyen vannak.

 

- Indulhatunk?

 

- Anya! Te vagy elkésve, mert mi már itt állunk. - válaszoltak a lányok.

 

Még ki kell álljak az autóval a garázsból, az is idő – jutott eszébe.

 

Ha készen vagytok, akkor mehetünk is. Záródott az ajtó, jó erősen megrángatta, de a következő pillanatban eszébe jutott, hogy semmit nem nézett meg a házban. Azonnal újra kinyitotta az ajtót, és visszaszaladt a konyhába.

Gáz elzárva, a vasaló kihúzva, a villany lekapcsolva… Hú! Mi ez már megint?

 

- Ma reggel már harmadjára szédülök meg, és ez most egészen más – figyelt fel. Mi lehet a baj? Még nem kell megjönnie, meg különben se szoktam tőle rosszul lenni. Gyorsan elővett a naptárt, ahol pontosan be volt jelölve a napja.

- Még van két hét! Akkor nem értem

 

- Anya! Elkésünk! - kiabált bogi a garázs elől.

-Megyek már, és már zárta is az bejárati ajtót.

 

A csajok már előre beültek az autóba, de a garázskaput kézzel kellett lehúzni.

- Na ezen se lesz olyan izé… távirányítós becsukó – morgott magában, aztán eszébe jutott, hogy meg még sok minden se, mert nem igazán állnak jól a dolgok mostanában itthon.

 

Sportosan vezetett, és a lányok ezt már megszokták. Ma meg különösen sietni kellett, mert valami miatt lassabban haladt a reggeli készülődés. Már becsukott szemmel is tudta, hogy merre kell mennie, hisz annyiszor vitte a gyerekeket az iskolába, és onnan dolgozni. A suli nem volt messze, de az iroda – ahol dolgozott – ,már keményebb feladat volt a reggeli csúcsforgalomban.

 

Nem szállt ki az autóból soha az iskola előtt, mert neki már sietnie kellett dolgozni. Ezt a lányok is tudták, így a puszit a hátsó ülésről adták neki.

 

Jól becsapták az ajtót – ahogy szokták –, de ma különösen rosszul esett ahogy a légnyomás az arcába csapott.

 

- Mi ez a fránya érzés ma már sokadszorra? - tette fel a kérdést most már hangosan a kocsiba. Aztán körülnézett, hogy vajon kiláthatta, halhatta azt, ami mondott. Aztán még bolondnak fogják nézni, hogy magában beszél. Látta, hogy szinte senki nincs a közelében, és indult is tovább.

 

- Miért vannak furcsa gondolataim. Soha nem vártam még ennyire, hogy beérjek a melóhelyemre. Meg itt van ez a fránya lámpa is.

- Iszonyatosan feszült vagyok. A picsába! Hányingerem van – mondta ki bátran, hisz a lányok már nem ültek az autóban.

 

Bekapcsolta a légkondit, mert, ahogy kimondta a szavakat olyan erős melegség jött rá. Betudta annak, hogy már lassan 25 fok van, és az autóban már a levegő is elfogyott.

 

A kereszteződésben, a közlekedési lámpa alatt elkezdett matatni a táskájában. Minden volt abban, mint minden rendes nőnek. Viszont ma, egy dolog hiányzott belőle.

 

- Hol van a telefonom?

Cimke: 

Új hozzászólás

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.