Nem érdekes, hogy hány éves vagy. | Megoldottam.hu

Érdekel, mi van a pánik után?

Még az is lehet, hogy ez a legfontosabb kérdés. Miért is kell megharcolnod? Lehet nem is a pánik ellen?
Itt van, hogy mi vár a "túlsó parton"?

A teljes megoldás egy csomagban.

Aki olvasta, aki használta, már a pánik nélkül él. A teljes haditervet átadom. Neked már csak csinálnod kell.
Tudd meg, hogy lehet a Tiéd! >>

Tudod mit? Kérdezz előtte!

Tudom, hogy mennyi kérdés van benned. Legyél bátor, és írd le nekem. Hidd el, hamar válaszolok.
Itt tudsz nekem írni >>

Nem érdekes, hogy hány éves vagy.

Még mindig nem érted, hogy nem fontos, hogy 20-30, vagy 60 éves vagy.

Az se fontos, hogy mióta hordozod magadban ezt a rohadék pánikot.

Amikor leveleket kapok, élménybeszámolókat, akkor a küldőnél soha nincs odaírva, hogy hány éves. Nem is fontos. Az már viszont igan, hogy az illető akarja-e újra élni a életét, vagy beleszarik már az egészbe. Itt van egy levél, és hiszem, hogy sokan sírni fognak azután, ahogy elolvassák. Olvasd el Te is, és meríts belőle. Aztán visszajövök.

Kedves Laci!

Hát igen. A múltkori feladatot teljesítettem. Meg is terveztem a napomat és kiviteleztem is. Igy zajlott le: reggel felkeltem, szokásos módon , gyomorideggel, hányingerrel, félórás vécézéssel, reszketéssel, fulladozással....minden reggelem egy rituálé..Mivel különleges napot szerettem volna, úgy döntöttem, elmegyek vásárolok egy kiflit, egy kefírt és kimegyek a folyópartra, ott eszem meg, mégis nyugis a hely és szeretek ott lenni..Hát kimentem és összevissza bőgtem magam egymagamba, sőt még telefonon is elpanaszoltam magam akinek lehetett, hogy mennyire rosszul vagyok..  egyszóval kihisztiztem  jól magam ...szörnyen éreztem magam..így telt el a parton a délelőttöm. Aznap nem mostam, nem takarítottam, sőt nem is főztem, mert manapság ki nem állhatok főzni, hányok tőle..  Délbe kimentem a testvéremmel ebédelni egy étkezőbe..hát ne is beszéljek róla hogy mennyire rosszul éreztem magam.. Minél jobban próbáltam magam bátorítani hogy nem lesz semmi baj, annál szarabbul éreztem magam..Fogtam magam ebéd után, és mivel volt még egy kis elintézni valóm is, elmentem falura nagymamámhoz. Olyan gondolattal hogy lesz ami lesz...és tényleg valami csoda történt, mert fantasztikusan éreztem magam egész nap...és ezt az érzést már nem tudom leírni, mert ez egy leírhatatlan érzés volt..egy erőteljes szabadságérzet...olyan érzés, mintha egy búra lepte volna el az egész testemet és az megvéd minden külső és belső negatív érzelemtől...nem tudom ezt leírni..ezt át kell élni..és mit tettem ez érdekében?Semmi különöst csak amit a testem és lelkem kívánt..azaz, mezei virágot szedtem, csokrot készítettem, kimentem édesapám sírjához, bicikliztem és emberekkel beszélgettem..hittem magamban, nagyon bátor voltam..így telt el a különleges napom..Próbálok minden nap azokra a jó és szép pillanatokra gondolni..tudom és érzem hogy van remény...csak bíznom kell magamban, a segítőimben és abban hogy nincsen semmi baj, minden a legnagyobbik rendben lesz..Úszni kell az árral, soha nem adni fel és menni csak menni...akármilyen pánikot is hordasz magaddal, mert egyszer úgy sem tud már kapaszkodni beléd és leesik..és akkor engedni kell hogy leesen..
Köszönöm hogy megoszthattam veled élményeimet és köszönöm leveleidet..
Üdv. Teréz
 

Tudod mit csinált Teréz?

Egyszerűen szót fogadott. Megértette, hogy nem kell ide csinnadratta, nem kell hozzá varázslat. Ha kapsz egy tippet, egy ötletet csináld meg. Ne csak úgy ímmel-ámmal, hanem azonnal, és kifogások nélkül.
Mióta is állítom, hogy meg lehet csinálni? Több mint 4 éve. 

Itt az ideje annak, hogy te is hidd el! Ja, és persze...csináld!

Új hozzászólás

CAPTCHA
This question is for testing whether or not you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.